Amióta az ember felnéz az égre, a csillagokat nézi.
Keresi bennük a választ, az irányt, a megnyugvást. Megszámolni nem lehet őket, mégis ösztönösen tudjuk, hogy van köztük egy, ami fontosabb a többinél.
Talán ezért lett a csillag a szív után az egyik legromantikusabb motívum. És talán ezért van az is, hogy évszázadok óta újra és újra visszatér az ékszerek világába. A képen látható, 1700-as évekből származó aranygyűrű is erről mesél.
Apró csillagok borítják, belül pedig egy egészen gyönyörű mondat rejtőzik:
„many are the stars I see yet in my eye no star like thee”
vagyis: sok csillagot látok, de nincs egy sem, ami hozzád fogható lenne.
Ez a gondolat nekem mindig különösen tetszett.
Mert miközben tudjuk, hogy az ég tele van csillagokkal, mégis képesek vagyunk kiválasztani azt az egyetlent, akire azt mondjuk: ő más. Ő az enyém. Ő az, akihez minden mást mérek.
Mi is ezért szeretünk annyira csillagmotívummal dolgozni.
Sok ékszert készítünk ezzel a jelképpel, mert nem egy múló divatról van szó, hanem egy több száz éve létező gondolatról. Egy apró formáról, ami egyszerre beszél szerelemről, időtlenségről és arról a bizonyosságról, amikor az ember tudja, hogy a sok közül megtalálta az egyetlent.
Ádám
( Az aranyműves )